Mi az a Komplex Integratív Gyermekterápia?

Számomra nagyon önazonos ez a módszertani megközelítés. Ami miatt mélyen el tudtam köteleződni emellett a szemlélet mellett az az volt, hogy a gyermekek megértésére helyezi a hangsúlyt ahelyett, hogy pusztán diagnosztikus kategóriákon keresztül tekintene rájuk.

Különösen fontos számomra a gyógyulási potenciál gondolata is, vagyis az, hogy minden gyermek (és felnőtt) képes a gyógyulásra és fejlődésre, pszichológusként nekünk pedig az a dolgunk, hogy megtaláljuk hogyan tudjuk őket ebben a folyamatban a legjobban segíteni. 

Fontos számomra a szülők aktív bevonása is, és, hogy nem csak a gyermeket, hanem az egész családi rendszert igyekszünk optimalizálni. Én a szülőkhöz is mindig szeretettel fordulok és úgy tekintek rájuk, mint akik nem csak partnereim ebben a folyamatban, hanem gyakran ők maguk is szenvednek a gyermekük nehézségeitől így a célom, hogy a szülők is több megértést, érzelmi biztonságot és kapaszkodót kapjanak a mindennapokban.

A gyermek nehézségeit ritkán lehet egyetlen okra visszavezetni. A viselkedését és érzelmi működését számos tényező alakíthatja: veleszületett temperamentuma, fejlődési és idegrendszeri sajátosságai, családi kapcsolatai, kortárskapcsolatai, iskolai élményei és a tágabb társadalmi környezet hatásai egyaránt.

A KIGYP rendszerszemléletű megközelítésében ezért a gyermekre mindig a saját életének összefüggéseiben tekintünk.

Megvizsgáljuk például:

• Milyen családi és kortárskapcsolatok veszik körül a gyermeket?
• Milyen nevelési elvek és családi mintázatok hatnak rá?
• Milyen helyzetekben jelentkeznek a nehézségei, és mikor tapasztalható javulás?
• Milyen erősségei, erőforrásai és megküzdési módjai vannak?
• Milyen iskolai, közösségi vagy társadalmi hatások befolyásolják a mindennapjait?

Ezeknek a tényezőknek a megértése segít abban, hogy ne csupán a problémásnak tűnő viselkedésre összpontosítsunk, hanem arra is rálássunk, milyen szükségletek, érzések és környezeti hatások állhatnak a háttérben.

3. Módszertani sokszínűség

A KIGYP különböző pszichológiai és pszichoterápiás módszerek eszköztárát integrálja. Ez lehetővé teszi, hogy a szakember a gyermek életkorához, fejlődési sajátosságaihoz és nehézségeihez igazítsa a terápiás munkát.

A megközelítés módszertani hátterében többek között a következők szerepelnek:

• játékterápia,
• meseterápia,
• pszichodráma,
• serdülőterápia,
• katatím imaginatív pszichoterápia (KIP) és rajz-KIP,
• Ericksoni hipnózis és gyermekhipnózis,
• művészetterápia,
• tranzakcióanalízis,
• családterápia és rendszerszemlélet,
• neurolingvisztikus programozás (NLP).

A módszertani sokszínűség nem azt jelenti, hogy minden gyermekkel minden eszközt alkalmazunk. Sokkal inkább azt, hogy a szakember többféle megközelítésből meríthet, és a gyermek szükségleteihez illeszkedő módon választhatja meg a terápiás eszközöket.

A KIGYP szemléletében kiemelt szerepet kap a fejlődéslélektan: annak megértése, hogy az egyes életkorokban milyen pszichés szükségletek, fejlődési feladatok és kapcsolati sajátosságok jellemzőek a gyermekekre. Minden életszakasznak megvannak a maga fejlődési feladatai, és az ezek teljesülésében tapasztalható nehézségek, elakadások a gyermek fejlődésére is hatással lehetnek. A gyermek viselkedését és nehézségeit ezért nem önmagukban, hanem az életkorával és aktuális fejlődési feladataival összefüggésben értelmezzük.

5. Szülők aktív bevonása

A gyermek megismerése nem zárható le néhány alkalom után. A kezdeti találkozások során fontos információkat szerezhet a szakember a gyermek működéséről, ugyanakkor az is lényeges, hogyan alakul a kapcsolat a gyermek és a pszichológus között.

A KIGYP szemléletében a terápiás kapcsolat alakulása önmagában is fontos információforrás. Megfigyelhető például, hogyan közeledik a gyermek a szakemberhez, mennyire érzi magát biztonságban, hogyan fejezi ki a szükségleteit, miként reagál a bizonytalanságra, és milyen kapcsolati mintázatok jelennek meg a közös helyzetekben.

A gyermek megismerését kezdetben általában öt tájékozódó alkalom segíti. Ezek során a beszélgetés mellett játékmegfigyelésre, rajzokra és más, a gyermek életkorához, illetve a felmerülő kérdésekhez illeszkedő megismerési módszerekre is sor kerülhet. A gyermek működéséről alkotott kép a további találkozások, a szülőkonzultációk és a közös terápiás munka során is formálódik.

A folyamatdiagnosztika célja, hogy a szakember folyamatosan felülvizsgálja és árnyalja a gyermekről alkotott értelmezését. Így a segítségnyújtás nem egy előre rögzített elképzeléshez igazodik, hanem a gyermek szükségleteihez és a terápiás folyamat tapasztalataihoz.

A gyermekek nem mindig tudják szavakkal kifejezni, mit éreznek, mi foglalkoztatja őket, vagy mi okoz számukra nehézséget. A játék sokkal közvetlenebb lehetőséget teremt a gyerekeknek arra, hogy megmutassák belső világukat, feldolgozzák élményeiket, és új megoldási lehetőségeket próbáljanak ki.

A játék nem egyszerűen egy eszköz, amellyel a gyermek könnyebben együttműködésre bírható. Sajátos kifejezési és kapcsolódási forma, amelyen keresztül a gyermek olyan élményeket is megmutathat, amelyeket még nem tud szavakba önteni.

A terapeuta a gyermek jelzéseire érzékenyen reagálva kapcsolódik be a játékba. A megfelelő időben és módon történő kapcsolódás lehetőséget teremthet új tapasztalatok megélésére, a biztonságérzet erősítésére és a korábbi élmények reparatív, vagyis érzelmileg helyreállító átélésére.

A komplex integratív gyermekterapeuta-képzés elméleti, módszertani és önismereti elemekből áll.

A képzés részei:

• négy módszertani félév,
• két előkészítő félév, amelyek többek között a pszichopatológiával és a terápiás kapcsolattal foglalkoznak,
• csoportos és egyéni szupervízió,
• 100 óra egyéni önismereti munka kiképző pszichoterapeutánál,
• 150 óra csoportos pszichodráma-önismeret
• szakmai vizsga és záródolgozat.

Én jelenleg a komplex integratív gyermekterápiás képzés szupervíziós szakaszában vagyok, és terveim szerint 2027-ben szerzem meg a módszerhez kapcsolódó végzettséget.