A gyerekeknek támogató közösségre van szüksége – A fiatalkori öngyilkosság megelőzéséről

Minden probléma esetén a leghatékonyabb kezelés a megelőzés. Azonban a nehézségekről szeretünk nem tudomást venni, legfőképp akkor, ha a szenvedés nem folyamatos. Ez olyan, mintha lyukas lenne a házunk teteje, de sosem foglalkoznánk vele, mert ,,esőben nem lehet tetőt javítani”, amikor meg nem esik akkor látszólag minden rendben. Ez a példa rámutat, hogy ne halogassuk a problémákkal való szembenézést, de a prevenció ott kezdődik, hogy megelőzzük a bajt, vagyis már azelőtt felújítsuk a tetőt, hogy az kilyukadna. ,,Mit tud kezdeni azzal a helyzettel egy gyerek, ha sokasodnak a gondok, hogyan tudja a stresszt kezelni?” – Dr. Szigeti Réka szerint ennek megtanításával kezdődik a fiatalkori öngyilkosság prevenciója.

Azt javaslom, tegyük fel magunknak a kérdést: mi hogyan kezeljük a kellemetlen érzéseinket? Sajnos rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, hiszen számtalan eszköz kínálkozik arra, hogy a negatív érzéseinket eltompítsuk, elnyomjuk, viszont, hogy mit kezdjünk velük, arra már nem kapunk ilyen kézenfekvő válaszokat. Nem kell messzire menni, mindannyiunk zsebében ott lapul egy eszköz, amely kikapcsolja az összes kellemetlen érzésünket, ráadásul azonnal. Már unatkoznunk sem kell soha többé! A telefon pörgetése azonnali enyhülést hoz, míg a negatív érzések pedig csak sokadosnak a háttérben feldolgozatlanul. Mit gondolsz egy átlagos ember hányszor nyúl a telefonjához egy nap? Elárulom, 205-ször! Kétszázöt, igen. Ráadásul mivel mindannyian függők vagyunk, ezért olyan mintha senki sem lenne az. Ez pedig csak egyetlen olyan tényező a sok közül, amely megnehezíti, hogy jó mintát tudjunk mutatni gyerekeinknek a nehézségek kezelésében.

Amit már most megtehetünk, hogy foglalkozunk a saját nehéz érzéseink kezelésével. Kezdhetjük azzal, hogy megtanuljuk őket kibírni. Nem azonnal megoldást keresni, elolvasni 5 cikket a témában, minél gyorsabban minél több emberrel kibeszélni, vagy éppen rögtön elnyomni… Csak egy darabig érezni, benne lenni. Hagyni teret arra, hogy megértsem egyáltalán mit üzen nekem és kapcsolódjak magamhoz, még ha az éppen kellemetlen is. Természetesen fontos és nagyon jó dolog cselekedni, de akkor tudjuk megszelídíteni a nehéz érzéseket, ha nem menekülünk el azonnal előlük. 

Na de mi a helyzet a kamaszokkal? ,,Szinte már közhely, de igaz, a mai tizenévesek nagyon nincsenek jól.” Ez a megállapítás a beszélgetésen Reményiné Csekeő Boritól hangzott el, azonban attól tartok bármelyik gyerekekkel foglalkozó szakember ezt mondta volna. Sajnos személyes szakmai tapasztalataim is csak aláhúzni tudják ezt a megállapítást, és a világjárvány óta a helyzet csak súlyosbodott.

Mire van valójában szüksége a fiataloknak? A válasz egyszerű: biztonságra. Fizikaira és érzelmire is. Dr. Herczeg Rita a zuglói Gyermekjóléti Központ vezetője kiemelte, hogy milyen nagymértékben sújtja a családokat a fizikai biztonság hiánya, a szegénység. És itt nem csak a mélyszegénységről beszélünk. Azoknál a családoknál, amelyek látszólag rendezett körülmények között élnek,  de ahhoz, hogy a felszínen tartsák magukat folyamatos egzisztenciális stresszt élnek át, a szorongás krónikusan jelen van. Ilyen állapotban természetesen az érzelmi biztonság megteremtése is ellehetetlenül. Márpedig, ha a biztonság sérül Maslow szükségletpiramisában, akkor az összes többi szükséglet sem tud kielégülni.

Az érzelmi biztonsághoz, megtartó, szeretetteli kapcsolatokra van szükség. Nagy Kata is kiemeli, hogy a Murmo-ban hozzájuk forduló gyerekek többsége is nehezen tud a szüleivel kapcsolódni. Ennek hátterében gyakran az áll, hogy a szülők maguk sincsenek jól. Ezért hangoztatjuk gyermekpszichológusként annyira, hogy merjenek a szülők is pszichés támogatást igénybe venni, hiszen csak akkor tudunk segíteni másnak, ha mi magunk is elég jól vagyunk. Ez nem önzőség, minden gyermek elemi vágya, hogy a szülei – mint a világuk tartóoszlopai – jól legyenek, boldogok legyenek. A kamasz pedig csak akkor meri megosztani a szüleivel a  nehézségeit, ha tudja, hogy a szülő jól van annyira, hogy terhelhető legyen,  ha ki tudja bírni a nehézségeket, amikről tudomást szerzett és jelen tud lenni a kamasz számára.

Biztonságos kapcsolatra nemcsak a szülőben lelhet a gyerek, megszülethet ez egy támogató tanárral, vagy baráttal is. A Kék-Vonalhoz gyakran fordulnak olyan kamaszok, akik egy barátjuk miatt aggódnak, és sajnos nem ritkán ők azok, akik a környezetükből elsőként és egyedül észlelik a bajt. Azonban a gyerekek manapság egyre nehezebben tudnak kortárs kapcsolatokat kialakítani, mivel egyszerűen nem kedveznek ennek a társadalmi, intézményi feltételek. Például nincs a gyerekeknek elegendő idejük ebédelni, ami lehetőséget szolgálhatna arra, hogy közben egyszerűen csak beszélgessenek, vagy éppen a túlterhelt napirend miatt nem marad idő, amit a gyerekek szabadon együtt tölthetnének – mutatott rá Szigeti Réka. A tanárok túlterheltsége pedig szintén nem kedvez annak, hogy legyen idő, figyelem, és érzelmi kapacitás a pedagósusok részéről a gyerekekhez mélyen kapcsolódni.

A KB35 Színházi Nevelési Társulattal egy alkalommal a keleti országrész egy határmenti iskolájába vittük színházi nevelési előadásunkat, amely életreszóló élményt hagyott bennem a közösség erejéről. Az egész iskolába mindössze 70 diák járt, egy átlagos osztály 8 főből állt. Döbbenetes volt látni számomra, hogy ebben a kis, szinte láthatatlan faluban milyen fantasztikus háló épült a gyerekek és családok köré. A pedagógusok minden gyerek családját kívül-belül ismerték, minden gyereket egyénre szabottan támogattak, olyannyira, hogy a szegénységben élő, mozgásában korlátozott szülőnek az egyik tanár vitte el személyesen minden nap a menzáról az ebédet, mert jutott rá idő, figyelem és érzelmi tér.  

 Ez azonban a ritka kivétel, manapság az átlagos kamasz nem találja a kapcsolódást sem a szüleivel, a pedagógusaival vagy a kortársaival, így végső soron nem marad más, mint az elmagányosodás, mely olyan belső folyamatokat indíthat vagy erősíthet fel, amelyek végül akár egy fiatal öngyilkossági kísérletéhez is vezethetnek.

Pontosabban egy valami még marad. A ChatGPT. A kerekasztal résztvevői mind tapasztalják, hogy a magányos fiatalok ennek ontják ki a lelküket, ettől kérnek tanácsot, vagy egyszerűen csak ezzel beszélgetnek, vagyis ezzel a nyelvi programmal élik meg a kapcsolódás szimulációját. A nyelvi program pedig nagyon magas szinten tud megfelelő mondatokat mondani, visszajelezni, ezért nagyon megerősítő. Mi ebben mégis a csapda? Amikor valakiben érzelmeket kelt az én sorsom, az ami velem történik, akkor tudom igazán megélni, hogy látva vagyok, hogy számítok. Ezt viszont csak egy másik embertől kaphatjuk meg. Szigeti Réka szavaival élve a program egyszerűen nem tudja azt mondani, hogy ,,nagyon fáj nekem, hogy ez történik veled”, hiszen nincsenek érzései. Amikor ennek a felismerése egy idő után eléri a gyerekeket a csalódás elemi.

Mi tudna hát a fiataloknak segíteni?

A beszélgetés szakértői kiemelték a közösségek szerepét. Az, hogy van egy olyan közösség, ahol nem bántják a gyerekek egymást, ahol figyelmet kapnak, elfogadást, és ez hosszútávon rendszeres jelen van az életükben, sajnos kuriózum, de egyben óriási védőfaktor. Nagyon megérintett ez a része a beszélgetésnek, mert ez számomra is rendkívül fontos a színjátszó foglalkozásaimban. A színjátszó foglalkozásokon a gyerekek közösségi alkotásba forgatják az energiáikat, amely egy egészséges, pozitív, identitásformáló élményt nyújt és amelyben óhatatlanul is kapcsolódnak egymáshoz és önmagukhoz. Amellett, hogy a színjátszással erre eszközt adok számukra, az is a feladatom, hogy egy biztonságos teret tartsak fent köztük, meglássam és visszatükrözzem az erősségeiket és szeretettel álljuk hozzájuk. Tehát fontos, hogy a gyermekünk egy olyan közösség része lehessen, ami nemcsak a teljesítményről szól, hanem lehetőséget ad a valódi kapcsolódásra, és amelyben nem hagyják, hogy bántás érje a résztvevőket.

A stresszorok csökkentése is egy fontos protektív faktor. Nem kell, hogy stresszmentes és teljesítmény legyen a gyerekek élete, vagy akár az iskola, de a szülői/tanári hozzáállásunkon érdemes dolgozni – emelte ki Szigeti Réka. Valójában nem omlik össze a világ, ha a gyerekünk nem kitűnő tanuló, vagy ha elhagyja a kabátját mert szülőként hagytam egyedül villamosozni. Azt tapasztalom, hogy ebben nagy szerepe van a szülők saját szorongásainak. Ha úgy érzem, hogy az határozza meg, hogy én milyen szülő vagyok, hogy a gyerekem hogy teljesít, akkor nagy lehet bennem az indíttatás, hogy minél jobban kontroll alatt tartsam a gyermekemet. Így a tanulmánya és az élete már nemcsak ő róla szól, hanem a szülei megfelelési vágyát is neki kell kielégíteni, ami óriási teher egy gyerek számára. Ugyanígy tanárként, ha túlságosan tartok attól, hogy mit gondolnak rólam a kollégáim, feletteseim, vagy a szülők, akkor a diákok szükségletei könnyen háttérbe kerülhetnek és átvehetik a helyüket olyan döntések, melyek inkább a látszatot helyezik előtérbe. 

Szóba került a beszélgetésen az is, hogy ha a gyermek megosztja velünk az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatait, fontos, hogy ne az legyen az első reakciónk, hogy ,,Miért nem mondtad előbb?”, hanem, hogy ,,Dejó, hogy elmondtad!”.  Nagy Kata kiemeli, hogy ha szembe találjuk magunkat ezzel a helyzettel nem érdemes magunkat visszamenőleg hibáztatni, hiszen nem véletlen, hogy az életünk adott szakaszában milyen megküzdési eszközöket tudtunk mozgosítani. Az önostorozás pedig egyébként is egy olyan mechanizmus, amely a fókuszt önmagunkra helyezi és elvonja a figyelmünket a segítséget kérő gyerekről.

És a legfontosabb: ha ilyen jelzést kapunk vegyük komolyan. Szerencsére van tapasztalatom arról, amikor a szülő a lehető legjobban reagált a gyermek jelzésére: volt bátorsága iskolát váltani, a gyermeke és önmaga számára is segítséget keresett, miközben igyekezett a kamasz számára is jelen lenni. Egy ilyen helyzettel nem lehet és nem is szabad egyedül birkózni, merjünk mi is segítséget kérni. 

Hálás vagyok a szervezőknek, hogy részt vehettem ezen a nagyon fontos eseményen, és ezúton is köszönöm a Kék-Vonal Alapítvány munkáját! 💙

Szakembereknek ajánlom a Kék Vonal Alapítvány szakmai anyagait, melyeket az alábbiakban belinkelek:

Színezd újra! Önsegítő munkafüzet önsértéssel küzdő fiataloknak
Szuicid prevenció az intézményben
Lehet másképp! Az öngyilkosság megjelenése a kötelező irodalomban
Hogyan válhat egy irodalmi szöveg a prevenció eszközévé? – módszertani anyag és feladatok
Pozitív megküzdési stratégiák kamaszkorban – módszertani csomag